Zsó fanfiction blogja

Hoppá...III.

Ingi ficije a mai nap második irománya! Tudom, hogy kevés a bejegyzés, de korlátozva vagyok, szabadidőm is csak este van, amikor már csak az animék tartanak életben...ezzel kívánok kitartást!♥

- Na, ezt szépen elrendezted! - állt meg az ágy előtt valaki.

Nagy nehezen megpróbáltam felkelni, de olyan szinten hasított a fejem, hogy inkább visszafeküdtem. Úgy fél órával később újra kísérleteztem a felkeléssel. Kinéztem: a takaró össze volt csavarodva kettőnkön...várj, mi? Oldalra pislantottam, és Kris feküdt mellettem...meztelenül! Ijedtségem egyből felébresztett a kómából. Kihámoztam magam öleléséből és csekkoltam magamat. Szerencsére én nem voltam csupasz, az egyik pólója és egy Calvin Klein alsó volt rajtam. Aha, szóval felöltöztetett...wait, what? Nem emlékszem semmire.

Felpattantam, belebújtam nadrágomba és kimentem a nappaliba, ahol bolondok háza uralkodott: Chanyeol és Sehun leragadt az XBox-nál, később Xiumin is csatlakozott. Chen főzött, Luhan pedig tesztelte. Lay olvasott, Suho telefonált és azt hiszem, megette az ideg, mert ordítozott :D. D.O aludt a kanapén, a többieket meg még nem láttam.

- Sziaa Zoee! - kiáltottak oda a játszó emberek.

Lassan széthasadó fejemmel a konyha felé vettem az irányt, ahová csábítottak az illatok. 

- Szia Zoe! - integetett Lu, majd később  Chenie is.

- Hali. Mi készül? - szagoltam bele.

- Bulgogi.

- Uuu kapok?

- Persze:)

- De legelőször is: hol találom a fájdalomcsillapítót?

A két srác összenézett. Felvont szemöldökkel kémleltem őket.

- Mi az?

- Semmi, semmi - eszméltek fel a bambulásból.

- Gyere, adok - állt fel Luhan.

- A legerősebbet, kérlek.

Miután odaadta, egyből bevettem kettőt.

- Nem emlékszel semmire, mi? - kérdezte Chen.

- Abszolút.

- Ez várható volt. 

- Mivan? Mit tudtok ti, amit én nem, de kellene?

- Én nem mondhatok semmit, míg Kris el nem magyarázta.

- Kris? Elmagyarázni? Mit, - értetlenkedtem.

- Idők kérdése és megtudod - "nyugtatott" Luhan teli szájjal.

Egyre jobban tudni akartam, mi folyik körülöttem. De ha egyszer semmire sem emlékszem, úgy nehéz lesz...

*Kai szemszöge*

Szerettem volna még aludni, de a kinti zajtól egyszerűen lehetetlen volt. Felkeltem, elhúztam a függönyöket, kitártam az ablakot és ahogy voltam - egy szál alsóban - fogtam magam és kimentem. Ahogy sejtettem, káosz volt: videójáték előtt leragadó tagok, valaki olvasott/tudott aludni, volt akit megevett az ideg. Vagy éppen főzött.

Hajamba beletúrva a konyhaajtón belépve köszöntem, majd egy "enyhe" csörömpölés hallatszott. Zoe állt előttem az összetört tejes kancsóval. Feje olyan szinten másnapos volt, hogy üvöltött róla az este eredménye. Várjunk csak...ZOE MIT KERES MÉG ITT?! Vagy 10 percig értetlenül meredtünk egymásra.

*Zoe szemszöge*

Hihetetlen volt az a látvány, ami szemeim elé tárult. Jongin, az exem, egy szál alsónadrágban áldigállt az ajtóban. Tökéletesen lehetett látni kidolgozott felsőtestét. Szellemileg szerintem orgazmusom volt.

- Mi készül? - sétált beljebb.

- Bulgogi - válaszolt Chen.

Elvonultam teríteni, ők addig társalogtak. Volt egy érzésem, hogy rólam. Reggelinél - vagy inkább már ebédnél - Ő ült velem szemben és megemlített pár dolgot.

- Mi történt veled tegnap este, Zoe?

- Semmire sem emlékszem, Kai.

-Tényleg? Semmire?

- Igen.

- Arra sem, hogy mit ittál?

- Annyira igen, hogy spanyol vörösborral indítottam.

- Értem - vett be szájába egy falat marhahúst.

Csendesen folytattuk tovább az étkezést. Mikor végzett, visszament a szobájába. Abban  a pillanatban rontott ki Kris.

*Kai szemszöge*

Mélabús hangulatban ültem az ágyamon az újra besötétített szobában. Hihetetlen, hogy Kris leitatta Zoet és megfektette. A szerencse az, hogy nem emlékszik semmire. De nekem ez egy kicsit szarul esett. Igaz, hogy már jó ideje nem vagyunk egy pár. de valahogy folyamatosan törnek fel a régi érzelmeim iránta. Olyan sokat változott azóta. Mik történtek vele?

Elfeküdtem. Egyre jobban megevett a kíváncsiság. De nem mondhattam semmit. Ennyi időm lenne ilyeneken gondolkodni?

*Zoe szemszöge*

Nem akartam beszélni vele, ezért inkább visszamentem pakolászni. Nem sokkal később viszont egy pohár kávéval a kezében termett ott mellettem.

- Miújság, cica? Miért jöttél be? - karolt át. 

- Pakolok. Ha nem látnád.

- Látom. De ne legyél már bunkó - nyomott puszit arcomra.

- Nem vagyok. Azonban most le kell pihennem.

- Nyugodtan.

Kényelmetlen volt a farmerem, de nem mertem előtte levetni, így hát szorongva próbáltam elaludni és egyben eltüntetni másnaposságom.

 *Kris szemszöge*

Végig néztem, ahogy elalszik. Kissé lelkiismeret furdalásom volt. Igaza volt Chanyeol-nak: ez hülyeség volt. Nagyon. Mindenáron meg akartam húzni. Viszont lehet belement volna pia nélkül is. Bár így könnyebb volt. Mindenesetre fűzött hozzá valami. Mintha beleszerettem volna. Őszintének kell lennem vele. befeküdtem mellé, átkaroltam derekát és én is álomba szenderültem.

*Zoe szemszöge*

- Valaki döntse már el! ZOE!!! - tört be valaki.

Ritkán kócosnak érzett hajjal és alig pislákoló szemekkel ordítottam ki:

- MIVAN?!

- Sehun csalt, Yeol meg ki akar szállni!

- HE?

- ÉN NYERTEM A FUTAMOT, DE MÉGIS HOLTVERSENY!!!

- Istenem, rendezzétek le!

- CSERBEN HAGYSZ?! - esett kétségbe Xiu.

- Nem. Csak...csak hagyjatok! - vágtam hozzájuk a párnát. - Mennyi az idő? - kérdeztem a már szintén ébren lévő Kris-től.

- 16:00 múlt.

- Akkor elindulok.

Felfrissítettem magamat, Baek dolgaival sminkeltem, varázsoltam egy elfogadható frizurát, kicuccoltam. És körbeölelgettem a tagokat.

- Írj ha hazaérsz, jó? - utasított Chen.

- Mindenképpen.

Utolsónak JongIn-től köszöntem el.

- Még beszélünk - mosolyogtam rá enyhén. 

- Rendben - tette meg szintén ugyanezt.

Azután kifáradtunk. Kris kísért el hazáig. Gyalog mentünk, éppen ezért elmesélt mindent, amiről nem tudtam. Teljesen lesokkoltam. Nem néztem volna ki belőle.

- Te most komolyan leitattál azért, hogy meghúzhass? - kérdeztem gyalázattal teli hangon.

- Igen... - hajtotta le fejét. 

Nem hiszem el, hogy csalódnom kellett a biasomban. És nem tudtam már kinyögni semmit sem.

- Takarodj - üvöltöttem, miután lekevertem neki.

Arcát fogdosva kullogott el. Jól is teszi. De az érzelmeim nem kegyelmeztek. Kijöttek könnyeim.

A kávézóban még égett a villany, Sojin söprögetett. Mélabús fejjel benyitottam.

- Zoe! - sikított fel.

A lány egyből kiejtette eszközét a kezéből.